Haverokkal éjjel az erdőben ⋆ Idegenek Club történetek https://www.idegenek.club/feltoltes/2020/04/10.jpg
Ha tetszik, olszd meg a barátaiddal is!
http://www.iwiw.red

2004: Haverokkal éjjel az erdőben

Haverokkal éjjel az erdőben. Húszas éveim elején az akkori barátokkal éjszakába, mi több hajnalba nyúlóan beszélgettünk.
Tipikus fiatalok élete volt: Iskolát befejeztük, munka még káncsi, “élősködtünk” a szüleinken, a világ ekkor még gondtalan volt.
Pesten a X. kerületi újhegyi lakótelepen bandáztunk, mert a brigád nagy része odavalósi volt.
Az esti beszélgetések eleinte a lakótelep parkolójában zajlottak, de hétköznap hajnali 1-2 óra felé, amikor már a fű sem nő, “síri csend és hullaszag” (hogy a mondás tartja) a nyitott lakótelepi ablakokon zavaróan behallatszott a sok nevetés, egymás túlhangoskodása a nagy sztorizások közepette, úgyhogy nem sokat kellett várni az első “fogjátok már be a pofátokat vagy lemegyek és szét #$%@##$% mindenkit” megjegyzésre.
Oda nem sz*runk ahol eszünk, mivel 5-ből 3-an a telepen laktak, jobb a békesség, átmentünk a lakótelep sportpályájára, vagyis annak parkolójába, ott leparkoltunk és sztoriztunk békésen olyan világmegváltó gondolatokról, mint a kinek melyik csaj jön be, ki szólt be keményebbeket a középiskolás éveiben a tanárnak és hasonló izgalmas témákról.
Vagyis csak sztoriztunk volna…
Az a sporttelep ahol nappal hemzsegnek a biciklisek, kocogók, piknikező családok, az éjszaka a szipusok, a drogosok, a seftelős okosságok és a hajléktalanok lelőhelye, így minden éjszaka 3x 4x igazoltattak bennünket.
Nem drogoztunk, semmilyen törvénytelen tárgy vagy anyag nem volt nálunk, de kellemetlen volt már egy hét után úgy beszélgetni, hogy a rendőrök félbeszakítják a sztorizást, zsebeket kipakolni a gépháztetőre, terpesz, motozás, kocsiátkutatás, iratok, stb, majd ezt még 3x minden éjjel…
Ezt azért írtam most le, mert ha leírom nyersen a sztori(kat) akkor az első kérdés ami felmerülne bennetek, hogy “aha persze! Mi a lópimpirit keresett 5 fiatal az erdőben éjjel?”
Hát a nyugalmat!

Ugyanis a sokadik rendőri inzultáció után feldobtam a haveroknak, hogy tudok egy helyet, ahol gyerekkoromban sokat bringáztam és a jogsim megszerzése után éjszaka is mentem oda lányokkal “beszélgetni”.
Menjünk ki a XVII-kerületi erdőbe, ott a madár sem jár.
Erdőnek hívtam, az maradt nekem még a gyermekkoromból, de az már csak puszta volt a földutak mentén 1-1 fasorral, nemrég jártam arra, ma már annyi fa sincs. De ettől még a továbbiakban az erdő jelzőt fogom használni.
Helyszín: Bp XVII.-ker Ferihegyi reptér mellett a merzse mocsár tájegység.
Ide jártunk ki.
A menetrend mindig ugyan az volt:
Összedobtuk a zsét, tankoltunk 15-20 liter benzint, vettünk kólát, cigit, rágcsát, aztán irány az erdő ahol az öreg LADÁVAL 2-es 3-as fokozat üveghangon verettünk párat oda vissza a dimbes dombos, de amúgy egész sima földutakon (Istenem de jó időszak volt, tiszta Colin Mcrae-nek éreztem magam) majd megálltunk a radar mellett (a kerítéstől kb 10méterre forog a reptér radarja) és pirkadatig mentek a nosztalgiázások, a sztorik, a röhögés, majd reggel irány haza.
Ez a kis bevezető kellett ahhoz, hogy érthető legyen, h miért jártunk vissza.
Szóval a fent felvázolt módon teltek a hetek hónapok. Rallyztunk, nevettünk, beszélgettünk úgy ,hogy mi sem zavartunk senkit távol a lakóházaktól és minket sem csesztettek a rendőrök.

Egyik alkalommal nem a megszokott úton raccsingoltunk, és így találtunk egy kör alakú kitaposott helyet (utólag rájöttünk, h a közeli lovarda taposta ki körkörösen a lovagló leckék közben) ami aszfalt keménységű, mégis kellően csúszós volt ahoz, hogy az öreg zsigulival 1-es nyélgázon lehessen forogni egy helyben.
Pár kör után satufékeztem, motor le és ment a röhögés azon, hogy a letekert ablakkal való forgolódás miatt tele lett a szemünk, hajunk, fogunk mindenünk homokkal. Jól éreztük magunkat.
Egyszer csak különösen villogó fény volt mögöttünk.
Néztem a tükröt, de a látószög nem volt a legjobb, mind az 5-en kitekeredve néztük a hátsó szélvédőn át, h mi ez a fény, aztán kipattantunk az autóból és elindultunk a kitaposott kört körülvevő homokfal fele, arra ráállva megállapítottuk, hogy a reptéren villognak a fények.

megállapítottuk, hogy a reptéren villognak a fények.
megállapítottuk, hogy a reptéren villognak a fények.

Biztos karbantartás lehetett v akármi és bekapcsolták.
Közben az egyik szerelő hangárból egy kis időn át felsüvített egy ott álló gép hajtóműve (én erre tippelek).
Pár perc után a hajtómű elhallgatott, másodpercekre rá a fényorgonázásnak is vége szakadt, csodálkozás vége, irány vissza a kocsiba mert hideg van.
Na itt jött a sokk.
Az autó orral felénk állt járó motorral.
Rám lehet fogni, hogy rosszul emlékszem, meg lehet minket vádolni, h biztos ittunk vagy drogoztunk (vagy a kettő kombinációja) de higgyétek el NEM! Nem csak akkor, hanem egyébként sem! Még bulizni sem jártunk.
Mai napig tisztán emlékszem, hogy a fény hátulról jött, kitekeredve hátrafelé néztük az autóból és az autót a hátulja fele hagytuk el a fényforrás irányába. Azt is tudom, hogy a motort leállítottam! Ez amúgy is berögződés volt mert a mai modern autókban ez már nem téma, de akkor az alapból is nulla hangszigetelésű zsiguli egy sportkipufogóval megfüszerezve annyira hangos volt, hogy kellemetlenül emelt hangon kellett beszélgetni ha alapjáraton ketyegett, ezért az erdőben sztorizott éjszakákon is csak óránként beröffentettük 10 percre, átmelegedtünk és lelőttük.
Mindannyian tudtuk a szitut ezért mikor orral felénk találtuk az autót akkor végigfutott rajtunk a hideg.
Az erdő közepén, az éjszaka közepén a sötétben csak a reptérről kiszűrődő kevés fényben halványan szinte csak a körvonalait látva ott áll velünk szemben, orral felénk az autó és ketyeg alapjáraton…
Mint a filmekben: másodpercekig tartó mozdulatlan csend és senki nem mert kérdezni semmit, mert mindannyian tudtuk, hogy valami gáz van, de senki nem merte elsőre kimondani, mert féltünk, hogy hülyének nézzük egymást.
Hebegtünk habogtunk és nem mertünk az autóhoz menni.
Rengeteget kerestük az okokat, pl: hogy “valaki poénból megfordult vele” de ki jön be azért az erdőbe, hogy megtréfáljon néhány fiatalt, aztán gyorsan elbújjon?
5-ből csak ketten tudtunk vezetni (konkrétan a vezetési képességre célzok, nem jogsira) az egyik én, a másik Fefe aki elöttem állt a dombon. Tehát nem közülünk tréfálkozott valaki.
Visszaültünk az autóba és mind az 5-en eszméletlenül paráztunk.
Fefe megszólalt, hogy “szerintem jobb ha elhúzunk innen gyorsan a pi**ába!” és erre egyetértő helyeslés volt mindenkitől.
El akartam indulni, de az autó nem mozdult. Se előre se hátra.
A kézifék biztos nem volt behúzva, ugyanis a sok farolgatás megtette hatását és úgy elcsavarodott a kar töve, hogy a keretfém rá volt rogyva/görbülve a fogasívre, így mozdítani nem lehetett hónapok óta.
A nagy erőltetés közben lefulladt az autó és onnan se kép se hang. NULLA áram, még a 1,5W-os visszajelző lámpák sem pislogtak a műszerfalon! Semmi.
Motortérajtó fel (de ekkor már nagyon fostunk) nézem a kábeleket, biztosíték, stb de semmi elváltozás. Mindent megmozgattam, kopogtattam, stb de semmi.
Közben megnéztük az alját, se gödör, se semmi nem állta útját, nem értettük miért nem akart megmoccanni.
Kitaláltuk, hogy betoljuk.
Tolásra megmozdult az autó!
Itt már tényleg ergya fejjel néztünk egymásra, de úgy féltünk, hogy nem találgattuk az okokat, csak toltuk, hogy beröffenjen és elhúzzuk a csíkot, de nem indult be.
Kitoltuk a körből, onnan elkezdtük tolni a földúton kifele az erdőből, kb 1 km után a földút a ferihegyi út irányába lejt, ott izomból toltuk le, és 50-100 méterenként pattantam be, hogy sebességbe rakva induljon, de semmi.
A földút alján a ferihegyi úton van az erdő vége.
Gurult ameddig gurult aztán ültünk a kocsiban tanácstalanul.
Egyrészt nem dolgoztuk még fel a bent történteket, másrészt fogalmunk nem volt, hogy kit merjünk hétköznap hajnali 3-kor felhívni, hogy jöjjön értünk az erdő szélére.
A teljesen esélytelenek nyugalmával, tettem egy teljesen felesleges kísérletet a beindításra és ahogy elfordítottam a kulcsot az autó pöccre beindult.
Azonnal csőgázzal haza, kiraktam mindenkit otthon, én is hazaértem, kicsit MSN-en (ekkor még se FB se iwiw nem volt) értetlenkedtünk és alvás.
Máskor még néztem ágyból a TV-t, most különös zsibbasztó fáradtság volt rajtam.

Másnap kerültük a témát…
Nem bírtuk hova rakni a dolgot.
Tudtuk, h megtörtént, emlékeztünk, de mégis féltünk vagy szégyelltünk kimondani, kínos értetlenkedés és 1-2 erőltetett racionális magyarázat után elengedtük az esetet.
Az évek múltával erről is és a későbbi eseményekről is beszélgettünk amíg tartottuk a kapcsolatot, de soha nem találtunk kézzelfogható magyarázatot, csak belemagyarázást.
Lehet, hogy rosszul emlékszünk az autó irányát illetően? Lehet, hogy elfelejtettem leállítani? Lehet, hogy beszorult a fék? Lehet, hogy egy laza vezeték tréfált meg és nem indult, aztán a rázkódástól jó lett? Lehet, hogy egyszerre 5-en emlékeztünk rosszul?
Lehet..
A következő hetekben egy benzinkúton bandáztunk és nem hoztuk szóba azt az éjjelt.
Pár hét után ismét visszamentünk az erdőbe, ahol néhány hétig nem történt semmi, aztán jöttek keményebb dolgok.
De ez már egy másik poszt lesz.

U.I.: A fotó az a fény amit néztünk.

forrás: Richárd Sándor

Facebook hozzászólások
Ha tetszik, olszd meg a barátaiddal is!
http://www.iwiw.red

1 1 Comment

  1. Oké, ez a sztori lehet akár földönkívüliekkel kapcsolatos, de ez az írásban sehol nem érhető tetten. Sokkal inkább egy para-jelenség, mintsem az idegenek jelenléte

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük